Amikor megtervezel egy túrát, nagyon sok tényezőt kell figyelembe venni, hogy egy általad tökéletesnek hitt végeredményt adj át túrázóidnak. Van, amikor nem várt események sora húzza át számításaidat.
A Semmering-i túránk pont így alakult. Terveink szerint a Semmering körtúránk kiindulópontja a kabinos felvonó alsó állomása lett volna.
A kiskabinos felvonóval percek alatt fent lettünk volna a mindig forgalmas hegyen. Közvetlenül a hegyi állomás alatt fekszik a Liechtensteinhaus nagy teraszos vendéglője. A Hirschenkogel (1340 m) legmagasabb pontján áll a többszintes kilátótorony, a Milleniumswarte, ahonnét lélegzetelállító panoráma nyílik a Semmeringre, a Raxra, a Schneebergre, láthatjuk utunk célpontját is az adótornyokkal „ékesített” Sonnwendstein piramis alakú csúcsát is. Délre a Wechsel és a Stuhleck vonulata zárja a horizontot.
A kilátó toronytól tovább indulunk következő uticélunk felé, mely nem más mint az Erzkogel csúcskeresztje (1504 m), majd tovább a Sonnwendstein csúcsára (1523 m). A hegyivadászok emlékkápolnája mellől parádés körpanoráma nyílik a környező hegyvilágra, elsősorban a Semmering-vidékre, a Schneebergre és a Raxra.
Visszafele a hegygerinc mások oldalán indulva tértünk volna vissza a kabinos felvonó hegyi állomásához, mellyel lejutunk buszunkhoz.
Ember tervez, Isten végez – szokták mondani volt. A túra előtti estén egészen véletlenül jutottunk az információhoz, hogy Semmeringen a téli szezont idő előtt befejezték. Sem felvonó, sem étterem.
Túravezető társammal, Lőrincz Rolanddal meglehetősen kialvatlanul fogadtuk túrázóinkat.
Ennek az eredménye volt, hogy egy embert majdnem otthon hagytunk, majd Gútáról Ekecsre, Tanyon keresztül vitt minket buszunk. Leküzdve az első nehézségeket, 9.30-ra megérkeztünk Semmeringbe. Volt egy kis idő az átöltözésre, felkészülésre, majd 10 óra magasságában útnak indultunk (felvonó híján gyalogszerrel).
Hosszan szerpentinező, szépen karbantartott turista útvonalon kanyarogtunk felfele, megkerülve a Hirschenkogel csúcsát, ezzel is kicsit lerövidítve a teljes távot. Igaz így kimaradt a Lichtensteinhaus és a Millenium kilátó, de amúgy is zárva voltak.
Az elágazásnál kis időt kapott a csapat frissítésre, erőgyűjtésre. Addig is átbeszéltük a további terveinket, átszabtuk az útvonalat.
A kötelező pihenő után folytattuk utunkat Dürriegel (1463m) irányába, ahol belekóstolhattunk a téli túrázás örömeibe. Hamarosan a nyereg alá kerültünk.
Ide felérve többen megjegyezték, már ezért megérte eljönni, mert végre hoszzú évek után láthattak havat. Egy rövidke szakasz megtétele után a nyeregben egyre veszélyesebbé, csúszósabbá vált a terep, így gyors nézetegyeztetés után úgy döntöttünk, kicsit visszakanyarodva lemegyünk az alsó útra, ami sokkal biztonságosabb volt.
Ezzel a kisebb kerülővel hamarosan megpillanthattuk az Erzkogel (1504m) .csúcskeresztjét. Már csak néhány száz méter és ott vagyunk.
A kereszt látványa, mintha erőt adott volna a csoportnak, szinte észre sem vettük, és felértünk. A látvány, a lélegzet elállító körpanoráma feledtette azt az erőfeszítést, melyet a felfelé vezető út jelentett.
Fotózkodás és egy kis elemózsi elfogyasztása után visszaindultunk buszunkhoz. Újabb fantasztikus élménnyel gazdagabban tértünk haza. Folytatás júniusban, amikor a Schneeberget szeretnénk meghódítani.
GUTTÚRA (Méhes Csaba)